Magyar mesék 2013. május 17.
Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyar és nemzetközi Phillip Morris-ok ármánya fojtán minden 18 percbe meghalt egy ember a dohánzástúl. Ütött az óra, hogy a keráli pártcsalád a multik igája alól fölszabadétcsa és a maga nemzeti kezibe fogja a dohán árúsétását! Akkorra mán karokba vót szervezve a nemzet, vót Trafikos Kar, Magyar Pedagógus Kar, Nemzeti Rokkantak Kara, kük a föllülvizsgálati váróba ücsörögtek hónapszám, amihő vót képük se meg nem gyógyulni, se munkába nem állani. A szemenszedett hazúgság, mellyet a minden morális fékjit vesztett ellenzék szított, hogy a nemzeti rokonságnak lett széttortázva a dohánkereskedelem húsosfazaka, annyiba igaz vót, hogy nem vót rajta morálissan kifogásónivaló. Lázár uram megmondotta: mire a kétharmad, ha nem csinyáhatnak, amit akarnak? S oda, ahova. Adatok vótak rea: a móricfülöpök lefüzették az öszves komenista trafikost, hogy szánt szándékval vesztes pályázatot adjanak bé! Ördögi terv vót, mer ettű minden győsztes pályázat fideszes lött, s még ők vótak kénytelenek retirálkodni. Olybá, hogy új pályázatot es kiírtak az életvitelszerű veszteseknek. Addig elmentek, hogy ahun nem akatt családtagista jelölt, hadd nyerjen a férgese, de csak ajvékót az ellenzék, ahelyt, hogy minden reggel föloszlatta vóna magát, ahová való. Az igaz vót, hogy némel pógármester efeledte öszvegyűteni a hangrögzétő ketyeréket ülés előtt, horibile, még egy bélsaras papírt se íratott alá a képvisellőkvel, hogy a netántáni hangfölvétel nem az igazat tartalmazza, mely igazságon semmi szégyellnivaló nincsen. Sőt! Ha eccő ollan tempó vót az árrésegészségügybe, hogy 6,7 másodperc jutott egy delikvencsre, akkó mi vót vón a megoldás? Nem eggy erőtérbarát végigmenetel a listákon, amik nem vótak? Nem egy who is who, hogy mellik jelöltnek milyen a nemzeti együtthatója rokonságtú békemenetig, keresztény értékrendtű rezsialáírásgyűtésig? Há sehun a glóbuson ilyenbű nincs ügy, se Türkménbe, se Azerba, csak itt, hun má szájig ér a „demokrácija”, hogy meg kő fulladni, s nemcsak a multidohánfüstbe. Mer a jégkrém- és fagyifronton eppúgy van ám nemzeti tennivaló s fogás! Bé es módoséttatta Lázár uram a törvénbe, hogy mindent áruséthasson a pártcsaládanya, amit csak a pártcsaládfő néki rendeletileg lebiztosét. Csokit, kalbászt, kendermagot. Pípsót. Ha meg kiskorú elkövető gyün nemzeti jégkrémér, az vagy hozat magának a rendőrvel, ki őtöt a bótbú alómars kivezetni köteles vót, vagy szól valamék kódisnak az ajtó előtt, mer minden dohánbótos köteles lesz 1-4,5 rokkantnak járdányi helet biztosétani, ha illető konceszijót nyert a reaktiváltatási pályázaton. Meg lehet majd ösmerni, piros-fehér-ződ tábla lesz a nyakába, hogy „itt nemzeti fogyatékval élő működik”, amég keze-lába ki nem nyő vagy meg nem szeletálódik kifele.
(Source: es.hu)
Magyar mesék 2013. május 10.
Egyszer volt, hol nem volt, mán azután vót, hogy Lázár János uram nagy dohánzásellenességibe öszvekötötte a kellemest a hasznosval, oszt belécsatornászta a velejiig egészségrombuló magyar dohánipart a Nemzeti Trafikosok Pártcsaládjának Egészségvédő Szövetségibe. Vót es öröm Árréspublikába, hömpölgött a nemzeti trafikália vastagon, akkaracska vót a svung, hogy még némelly küskeráli himihumi se vót kizárható, má csak a Kósa-féle nagy számok törvénye szerént se. De ahun szabadságharc van, ott szabadságharc van, epp, mint az Illyés Albert hírös versibe. Lett vóna hát rögvaló fajfeladata más es a magyarok kerálának, ki méges az őtöt vendégül látó zsidókat látta vendégül, a világkongresszusuk keretibe. Azokot es, kik itt laknak, s csak annyiba nem magyarok, hogy zsidók, meg azokot es, kük csak származni gyöttek Hunniába. Persze a többit es, ha éhes, meg ha az a meglátása, hogy azér a Mária országába gyűlöget öszve, mer itt nyől az ántiszemitizmus. Csak ám egész Ejrópába nyől, ha bezonos jól körülhatárolt valakik úgy teszik föl a kérdést! Hogy az eltűrése, példának okáér, az-e? Vagy az idegenszívűzés teli szájval. Kultúrnácik kitűntetése munkásságér az-e? A prohászkáskodás. Az öszves, kormánlap vezérölte tuggyukki-hecc imrekertészek, meg liberált filozófusok ellen, az vajjon nyőlés-e? A székházvédő béközép ausviccelődése. Vagy micsoda a jólfelfogott együttmunkálkodás hazaszerte a neonácipártval!? Minden kákán lehet csomót keresni, de aszt megjegyezné, jegyeszte meg a kerál: maj ha a tisztőtt világhatalmi kongresszus garanciját ád néki, hogy a Jobbik nékül es kétharmadval nyeri a voksulást a keráli pártcsalád, úgy elhatárolódik ű, hogy a fal adja a másikot. Hejszen nem ű az antiszemita, hanem a helyzet, hun ha nem ű nyer, ellenzékbe szorul a haza, s jönnek a tuggyukkik. S akkó maj nem biztos, hogy Sión innen Sión túl akkaracska lesz a vendégjog, hogy még azt es megmondhassa a vendég, ami nem teccik néki. Mer itt és most még meg es van köszönvel, hejszen minden agyaelhánt meglátás segít az elfogadhatatlan és tűrhetetlen satöbbi elleni általános harcba, minek I. Fülkefor az élin áll, addigalé, hogy még a hatályos törvényekvel es szembement, oszt bétiltotta a másik nemzeti pártcsalád ánticionista tüntetésit, hogy ne érje szó a ház elejit! Egy vacsora kedviér! Mellik kerál teszi ezt meg? Semellik! Mellik hoz új alaptörvényt, csak azér, hogy még jobban védhesse a fideszmagyarság etnikomjait, zsidót, cigánt, franckarikát. Tűzzel, vassal, preambulumval! Nem úgy, mint máshun, a kettős mérce tisztőtt túlfelin, hon zsinagógát robbangatnak, s nincs Wallenberg-emlékév. Árpád apánk fődjin ellenberger van, s akinek ennyi jobbik kevés, azt érje gáncs és megvetés, amég meg nem trafik.
(Source: es.hu)
Magyar mesék 2013. május 3.
Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok kerála lement a vidékre kormánűlés céljábú. Ott panyókán ement a bótba, kérdte, hogy ez egy bót-e? Ja, monták néki, mire lefénképeszkedett vélök, s belépett. Aztán mennyi a forgalom kérdte könnyedén. Hát, úgyahogynyi, monta a bótos. Mastan még a dohányneművel es kevesebb, mer azt ű nem tuggya sajnos továbiakba biztosétani. Akkó azt hon fogják árulni, rebbent a kerál szeme se. Sajnos a konkurencijánál, monta a bótos. A másik bótba-e. Abba, monta a bótos. Mer az nyerte el? Úgy van, monta a bótos. És az hun van, enyhétette tudásvágyát a kerál. Szerencsére egy zsákuccába, monta a bótos, amivel az ódiencija véget es ért. Kigyüvet I. Fülkefor huncfutúl megjegyezte, hogy nem az Apektű gyütt, emmeg mégse monta, hogy mennyit árul. Az ajtóba egy nagy aktivista várta a kerált, hogy lerendesemberezze, majd halattak tovább, míg fijatalokba nem botlottak. Jónapot fijatalok, monta a kerál, s maga es bémutatkozott a nevivel. Lehet-e kapni ótógrammot, kérdték a fijatalok. Lehet, monta a kerál, de sajnos még dógozni köll néki máma, inkább mongyák meg, hányadikosok. Errúl asztán elbeszélgettek. Küsvártatval útba ejtettek egy asszont, ki megkérdte: tuggya-e I. Fülkefor, hogy üelőtte I. Ferenc József járt ottan utoljára. Na, ű es ollan hosszú életet kéván, ütötte el a kerál a szíp párhuzamot, maj esmég fijatalokba botlott az oskola előtt. Megkérdte, hogy önök itt oskolások-e. Igen, mondották, valamint tanár- s gyógypedagógusnők. Ez utóbbitúl szakmailag megkérdte, ugyan mit tanét itten. Hát, ű inkább problémás esetekvel foglalkozik, monta a háttal álló teremtés. De ugye, nemcsak gyógypedagógiai alanyokval, hanem másokval es, csókulom, ha problémások, elegyedett szakbeszélgetésbe a kerál. Ügön, mondotta a küs asszonka vagy leán. Asztán mekkora az arány, felhősödött el a nemzet barázdatív Homloka. Őszintén-e, kérdte a megszólétott, mire a kerál a szemivel jeleszte, hogy csakis. A bemért eseteim úgy húsz huszonöt százalék, rebegte a háttal álló szakember. Pontosan, hagyta jóvá a magyarok kerála, s odébb lépett. Tuggyák-e mán, mik lesznek, kérdte az ott sorakozóktúl. Nem, monták, illetve dehonnem, tesitanárok meg erobikoktatók. Ű tennap vót Budapesten egy illen szakmai kiállétáson, atta elő a kerál, hun dettó hetedikesek vótak ottan. Evvel le es rendeszte a magvas beszélgetésit a falu ütőerin, és Lázár kolegával visszahaladott a nemzeti sátor alá, hon küs beszédbe főkonferálta Zsoltot, majd fölkérte Zoltánt, mongyon eggy asztali áldást, mer éhessek, de elébb még öröminek adott hangot, hogy a rendes magyar emberek, még vót szadeszesek es, ugyanannál az asztalnál ülnek továbra es, és ugyannak a politikai családnak a sikeriér munkálkonnak, amíg csak magyar ebéd az ebéd, és meg nem halnap.
(Source: es.hu)
Magyar mesék 2013. április 26.
Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy egy csicserfüttyhedt hajnalon I. Fülkefor legózott a parlamentbe. Magyarországval fáradott, mit az ejrópai örökség legódarabkájibúl rovott öszve a maga unortodox képire és hasonlatosságára. Olyan es lött, hejába kunkorkottak eggyesek. Mán az utolsó izeköt pattingatta bé, mikó munka alapú zümmögést hallott a Kihaénnem térrűl, hon epp láncfűrészölték kifele a fákot. Hársat, platánt, komonista ezüstfenyőköt pláne, hullott a forgács. Engedélyvel, ahogy köll, mer előző este megkűtték magiknak a kivágérek a pappírt, hogy holnaptú az öszves fa életveszélyes, minek folytán ügön gátulja a túristamillijókat, inkluzíve magyar embereket az épűlet északi sarka akadálmentes lefénképezésibe. I. Fülkefornak ki se köllött níznie az ablakon, úgy es látta, hogy tisztúl a kép. S evvót a lényeg, akarhogy es fütyűtek a hazaárúló ződrigók, a rea ruházott örök többség akaratábú az erőseb kutya baszott a paravánra. Ki penig kunkorkodott, még örűhetett, hogy a többi budapesti fa-delikvencset es ki nem vágták egy koszval, hátha a kerálnak arrafele támad egész alakos közfeladata fotóckodni. Az Orbán-tévé bémonta, hogy a Főd napja tiszteletire a keráli kormán 133 új fát fog telepíteni, a régit meg karitatíve hasznosítsa, mint mindent, amihő hezzányúl. Miér, miér nem, mégse így vót, hanem ahogy lött, úgy. Harmadnapra, epp a Főd napjának hajnalán visszanőttek legyalásztukból a Kihaénnem-téri fák. De ám sűrűen, s végig a Duna meg a liberálkettes villanyos karéja köszti csóré terepen! Zengtek-bongtak, mint egy fődmélyi fafúvószenekar, s arasznyit es gyarapottak fertályóra alatt. Bénőtték a Nemzet Mélygarázsát, Tisza Esvány megérdemőt helyit, mindent. Nem vótak tekéntetvel se a konzervatív forradalomra a maga ’44es álmával, se a szegén keráli favágókra, kik önfeláldozóan reájok akaszkottak. Egy pököm küs hársfára négy es! Ammeg nyőtt vélök egész a kupola magosáig, mán sírtak, könyörögtek, darúval köllött leszedegetni őköt, olykó százat es. Kövér László kihíjta a terrorelhárétást, gyött hókotrókval a katasztrófavédelem, fölszállott mind a légierő, hejába. Mán bé lett falazva az öszves térre néző ablak, bé lett tiltva minden égi és fődi felvétel, de őkelmék csak vetették az árnyékot, s telimadárfüttyösztek mindent, kilincset, falat, államtitkot. Addig-addig, hogy ellehetetlenültek a demokratikus parlamentarizmus munkakörülményei, amér a teljes történelmi felelősség a magyar és nemzetközi ballibellenzéket terhölte. Végül az utolsó darúval kiemelték az ország tornyoskalácsát a természet álnok csapdájábú. Ménkű lassan, de lött épűlet es másik, demokrácija es A kerál parlamentye penig ott lógott fennen, himbálkozott az ernyős semmiben. Onnantú turulokoptervel jártak bé a dógozók, s le se níztek, amég meg nem haltak.
(Source: es.hu)
Angliában a zombi-apokalipszis védekezési terve is közérdekű adat
Miközben Magyarországon a kormány bevallottan azért akarja csorbítani az állampolgárok közpénzek fölötti ellenőrzésének jogát, mert megkönnyítettük a közérdekű-adat igénylések beadását, Angliában a nyilvánvaló trollkodásokon sem akad fenn a hatalom. Bár biztos vannak helyi Cser-Palkovics Andrások és Rogán Antalok, úgy tűnik nem ez a jellemző.
Az atlatszo.hu továbbra is küzdeni fog a közérdekű adatok nyilvánosságáért, a bíróságokon és azokon kívül is. Murphy törvénye szerint ugyanis ha a közérdekű adatok nem hozzáférhetők legálisan, akkor szivárogni fognak – ezért hoztuk létre a MagyarLeaks kiszivárogtató platformot és ezért értük el hogy az újságírók a médiatörvény betűje szerint is titokban tarthassák bizalmas információforrásaik kilétét. Az információszabadságról szóló törvény európai országhoz méltatlan módosítása ellen minden lehetséges fórumon jogorvoslatot keresünk.
—Nem legitimáljuk tovább a kormány antikorrupciós munkacsoportját | atlatszo.hu (via atlatszo)
(via atlatszo)
Magyar mesék 2013. április 19.
Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Mária országába közelebbrű nem ösmert valakik elfeledték főszenteltetni a 2011-es népszámlást, minek meg es lett az elfogadhatatlan eredménye. Sajnos, a számok ravasz nyelvin kétmilijóval kevesebben monták magukot keresztény felekezethő tartozónak, mint tíz esztendővel korábban. Ezér, ezér nem, a Kárpátok Esze cím büszke birtokosa, minden magyarok kerála eccőcsak nem bírta tovább, oszt jártába-keltibe megkifogásulta az úgynevezett európai fővilágosodást. Korszakos meglátása szerént, Európába nem más, mint eggy agresszív szekuláris politikai látomás uralkodik, minek a hívei ügön sajnos töbséget es alkotnak. Horibile van képök ezt progresszijónak híni, sőt egy Istentűl mentes társadalom fölépítésén munkálkonni, s a vallásrú úgy vélekszeni, hogy az kinek-kinek a magánügye. No, ezt ű, ki a kereszt jegyibe eszmélkenni puchó gyermekkorátúl nem rest, el sose fogadhassa, s keresztény bőrit le nem veti, akarhogy nyúzzák es a magyart. Mer nyúzzák! Eggy három éve tartó, öszvehangót lejáratókampány keretibe! Ennek során mán az a küs lepel es lehullott a nemzet- és hazaárúlók maroknyi fogafehérjirűl, mellyet a kerál és szeretetpártja eddigelé őkelméken lengedözni hagyott. Nem vót mismásóni mit, aki nem vót a kerálval, az ellene vót, azki meg ellene vót, az a magyarok ellen vót, mer üzleti sérelembűl nem bírta lenyelni, hogy I. Fülkefor mintaparlamentye éjt nappallá téve bővíti az Alkotmánybíróság küs jogkörit, még bővöbb es nékijök, mint azt a háládatlan kekecjei érdemölnék. Evvel együtt a sok ejrópai zúgfirkász, meg magyargyűlölő politikus rég megatta vóna magát az unortodox magyar igazságnak, mi egységesen és a magyar igazságnak megfelelően vót lekomunikáva. Csakhogy egy jól körülírható, magát tévesen magyarnak tartó liberálminoritás, a félretájékosztatás fegyverivel folyamatossan lázétotta Európa mondott szekulárjait, küknek a firlefrancos ojságjai a Magyar Nemzet-Magyar Hírlap tengelyhő képest mégescsak a hunafaszom perifériján vannak, mán bocsánat. Ezér nyikkot se tunnak Ejrópa legjelentősebb konzervatív forradalmárúl a maga kirobbanó szellemi potenciáljáva. Penig könnyű vóna bélátni, amit minden békemenetista, minden követségi levélíró úgy fúj, mint a hiszekeggyet, hogy I. Fülkefor országa sikertörténet, ahun definitíve minden rendben. A nincsmindenrendben-féle bérajvékolók törpeléptékű nagy pofája nincs rendben egyedül, mellyel furtonfurt ellenkező értelemben nyilatkoznak, ami a hazugság szinonímája, semmi más. Mentségökre szóljon, hogy nem magyarok, s az anyagi haszonszerzésen túl a nemzetközi tuggyukkik mozgatják őköt, de a szabotázs alapú hazaárúlásig menően, amíg meg nem halnak.
(Source: es.hu)
Setting the Table: Hannibal Feeds Jack Crawford 
This week’s blog is from José Andrés, Hannibal’s Food Consultant.
This was one of the most exciting episodes for me because it was the first time that Hannibal was going to prepare/cook a human and feed him to Jack. I immediately thought of what a menu from Hannibal would look like. You…
Magyar mesék 2013. április 12.
Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő egy ember, úgy hítták, Sárgacsek. Nem vót nagy ember, de legkisebb se, hejszen a magyarok országába mindég mindenkiné vót küssebb, hogy a legrúghodottabbnak es legyen, kibe rúghassék. Egyedűl a legnagyobbnál nem vót nagyobb se a Jászság, se a Kunság, se a karcagi bíróság. Annak nem parancsút senki, csak az Erő, akirűl hittön hitte, néki van egyedül. Mér ne hitte vón, hejszen akarkit bokán viccentett vagy sípcsonton trafált, az sziszegett, fejet csóvált, legföllebb intézkedést sürgetett, oszt kalap. Ahelyett, hogy az aljas tévedésit bélátta vóna, mer zsigerbű, a kettős mércéjig menően gyűlölte a magyarokat. Nem ám I. Fülkefort és udvarát, hanem a dógozó népet. Irígységbűl, hogy illen kerála vagyon, ki szabálhont kiverekedi a magyar családok rezsijinek csökkentésit, kerüljön nékik, amibe kerül, s eggy füttyre meg es szavaztassa a mókuseörs parlamentvel. De ám a kiakadott vérszipók esztán es gyöttek a jogval, s vót „bíróság”, ki a javokra ítélt! Meg köllött mán mutatni, hogy Magyarország a magyar bíróságoktúl eppúgy nem hagyja magát, mint a nemzetközi magyargyűlölők nyomásgyakorlásátúl. Addig-addig. hogy világraszólló aláírásgyűtés kezdődött, akarja-e a nép személyes adatai főtűntetésivel, hogy küssebb legyen a béfizetnivalója. Ha szegény, kicsivel, ha gazdag, sokval, ahogy illendő. Ammeg gyakorló szabadságharcos lévire hogyne akarta vón, ha eccő kapott es valamit, legyen néki mibű visszaadni a négyszeresit. Na, főkampányozódott Mária országa, sercegett a madzagos golyóstoll, a kereszttyén Ejrópa legjobb közszógálati Híradójába minden estve fölóvasták, ki írta alá aznap a Rezsicsökkentés Egyetemes Nyilatkozatát névszerint. Ebbű látták, hogy ki nem. S hogy pont a Sárgacsek nem. Kiszálltak hezzá, jobb, ha fész, tufész, monták, de ű megkutyállotta magát. Inkáb adgyák néki oda a ráesőt az adatgyűjtés kőccségibűl, egyhavi rezsicsökkentés kigyün belüle, ha nem kettő. Hogy a forradalmi nyugdíjszámlájárú ne es beszéljen. Továbbá mi lesz az ívekvel, kérdte. Azok egyfelül kirajzolják Ejrópa egin a magyar igazságot, felelte a köztévé, másfelül szépen fő lesznek kubatovozva. Na, ű nem, monta Sárgacsek és bécsukta az ajtót. Másnap az öszves euzászló csóré rúdján ott feszített a molinó, hogy „Le a Sárgacsekvel”. Meg hogy „Sárgacsek, takarodj”. Na, takarodott es, annyirán kiheccölték, nem vót mit tenni, ebrud a fakó. Onnantú legalább nem vót rezsi semmi, egyedül azt köllött béfizetni pirosfehérződ csekken, amit. Állott a nép a szabad ég alatt napszám, oszt mikó megkapta a gázfejadagját, meg a villanyt, minden vételezéskó aláírta az árkust, hogy Magyarország nem hagyja magát. De senkitül se, I. Fülkeforon küel, Avval tolta haza a fényt kézikocsin, amég meg nem halt.
(Source: es.hu)
Ask a Question Submit Archive RSS Mobile
Centennial Theme by One by Four Studio. Powered by Tumblr.
